A tükrökhöz jellemzően kisgyerekkorunk óta fűződik valamilyen élményünk, a
mesékben is folyton találkozunk varázslatos tükrökkel (Hófehérke: beszélő tükör, A Hókirálynő: a gonosz manó tükre, ami csak a csúf dolgokat mutatja, Alice tükörországban, Harry Potter stb.).

A tükrökhöz számos népi hiedelem is fűződik, egyáltalán nem egy egyszerű tárgy, amit a falra akasztunk, hanem különféle szokások, babonák kötődnek hozzá (a legfontosabb: nem szabad eltörni, mert az bajt jelent).
De nemcsak negatívumokat szokás kapcsolni a tükörhöz, elég csak megnézni egy kisbabát, amikor eléáll - rendszerint nagyon élvezi a dolgot.
A lakberendezés a tükröket kiemelt helyen kezeli térnövelő, térsokszorozó hatása miatt. Nem mindegy azonban, hol használjuk ezt a hatást.

Dolgozószobában például egyáltalán nem szerencsés olyan helyre tenni tükröt, ahol a látóterünkbe lóg, mert zavarhatja a munkát. Nappaliban, kandallópárkányra is némileg megdöntve érdemes tenni, hogy ne magunkat és a vendégeket lássuk benne.
Bölcs lakberendezők szerint nem szerencsés a tükröt ajtóval szemben elhelyezni, főleg nem a bejárati ajtóval szemben, mert este hazaérvén benyitva a lakásba könnyen kaphatunk szívbajt, ha egy velünk szemben mozgó alakot pillantunk meg. Érdekes módon viszont sok babonában és a feng shui szerint is jó a tükör az ajtóval szemben, legalább elijesztjük vele az ártó szellemeket. E ponton érdemes aszerint döntenünk, mennyire vagyunk ijedősek, és mitől is félünk inkább: egy képzelt betörőtől, a szellemektől, esetleg saját magunktól.
Jellegzetes kérdés, hogy "tegyünk-e tükröt a hálószobába?". Ez teljesen ízlés dolga, és attól is függ, mi mindenre használjuk még a hálót (sminkelés-fésülködés stb.).